HORVÁTH M. ZOLTÁN

A megnyitás utáni állapot...

Pillanatkép

2013. június tizenharmadika egy mérsékletesen meleg, mindenesetre megfelelően izzasztó nyári nap. Legalábbis most délelőtt úgy tűnik, különösebb kilengés nem várható az időjárásban. Nézek egy fotót a monitoron. Kicsit kifakult ég alatt zöld lombok karéjában szőlősorok futnak a lankás domboldalakon. Fehér pincék, íves fekete foghíjakkal és meggypiros tetővel. Alattuk szürkéskék szalagként futnak az utak a kép bal és jobb széle felé. A kép előterében egy jókora, vízzel teli, búzakék színű műanyag medence, rögtön mellette csíkos nyári sátor. Éles kuntúrjai medium-horvath-m-zoltan.jpgbelemaródnak a diszkréten háttérbe húzódó csáfordi szőlőhegy nyugtató zöldjei közé. Alatta padokból, deszkákból épített árnyékos munkahely (elkezdett festmény vár a folytatásra) , rögtön mellette hosszan kígyózó gumislag tekeredik egy fehér furgon árnyékában, az alkalmi zuhanyzó felé. Az illanó nyári csendet éles visítás töri meg a lejtős kaptató kőrakásai fölött gomolygó porfelhők mélyéről.

Pillanatkép II.

A fotón kicsit dőlve – tán a fotós bizonytalansága miatt – áll a kopott ruházatú, közel nyolcvan éves iskolaépület. Horizontális csíkozású vakolás, valaha vörös és okker színű kőporos zuzalékkal. Mozgó , szélfútta fák árnyékai a falon, kiálló téglák a pörgő vakolat foltjaiban. Ajtó kitárva, a megereszkedett ajtólap alatt hosszabítókábel rajzol lendületes vonalat a lépcső tömegén át, a fal tövében meghózódó csalán zöld foltjai között. A szürke terméskövekből álló lábazat előtt hosszan elfekvő kőtömbök. Nyers, töredezett felületükön, halmokban álló vörös kőport söpör ide-oda a lengedező szél. Az épületben kialakított hűvös műterem szűrt fényei között, kicsorbult székeken összegönygyölt papírok, ecsetes dobozok, felfeszítésre váró vásznak és félkész festmények. A sarokban alvómatracok egymásra pakolva. ..

Az alkotótelep

Az idei évben kilenc művész érkezett a zala-szentgróti alkotótelepre, hogy kiszakadva a hétköznapok megszokott ritmusából, a helyi at-moszférával feltöltődve két hetet itt, a csáfordi alsóhegy menedékében töltsön el munkával, és barátkozással. Közel a természethez, a Villa Negra Művészeti Közhasznú Egyesület Szervezésében. A hely varázsa, vonzása 12 éve töretlennek bizonyul.
Nem tudom, hogy megszülethettek volne-e máshol
Boros Miklós János meditatív szobortárgyai? Az akár formázott képekként is felfogható, falra akasztható objektek egyik nagy erénye a gondolat tisztasága és a megvalósítás egyszerűsége. A helyszínen található faanyag és kő párosításából létrehozott filozofikus művek szinte tantrikus tartalmakkal szövik egybe a gondolat és a tárgy, a szellem és az anyag különös körforgását.
A Kecskemétről érkezett Barát Fábián pajzs formájú, archaizáló szobra izgalmas újrafogalmazása egy már régmúltba tűnt harcászati tárgynak. Egyszerűnek tűnő, mégis nagyvonalúan elegáns formavilága remekül egyesíti egy letisztult , feszes vonalú kisplasztika erényeit, és a tárgy történeti, szemantikai jelentéshalmazait.
Ifj. Hidi Endre a kárpátaljáról érkezett a szentgróti művésztelepre. Elmondása szerint édesapja, az ismert keramikus nyomdokain haladva, maga is kerámiával kezdte pályafutását. Kőből keveset, és ritkán dolgozik. Ezért is remek lehetőség számára, az otthoni műterem falai küzöl kilépve új élményekkel és lehetőségekkel találkozni. Erőteljes, orszarvút ábrázoló plasztikája érett, és letisztult formavilágát a huszadik század modern szobrászatából meríti. Tömbszerű, lágy, pozitív és negatív hajlatok, finom rajzos megfogalmazás jellemzi munkáját.
Csoma Gábor, az alkotótelep egyik alapítótagjaként régi résztvevője a szentgróti symposionoknak. Szín és formahalmozó alkotásmódja, sajátosan egyedi karaktert szab munkáinak. Lágy, lebegő színhasználata, többrétegű, lazúros festői technikákban tobzódó festészete vállaltan szembe megy a ma divatos, és elvárt művészeti trendekkel. A formázott képtestek meghatványozzák az amúgy is látványos festő i részletekben bővelkedő munkákat. Csoma Gábor szakmához való viszonya, személyes társadalomkritikus szemlélete, izgalmas filozofikus síkokra vezet. Radikális megnyilvánulás a totális festészet nyelvén. Ahogy ő fogalmazta meg egy beszélgetésben: „ Azt várom, hogy a néző szembesüljön a végtelen lehetőségek tárházával..."
Miksa Bálint festői megközelítése a plain air festészettől egészen filozofikus utakig terjed. A táblakép kötöttségeit kijátszó, a festményt a kereteiből kiszabadító, avagy magától a hordozó felülettől való megszabadítása rendkívül izgalmas eredményekhez vezet. A tájból kiinduló látvány a leképezés folyamatában oldódik festői gesztusokká , ennek szubsztanciáját – csak a lényegét – befogni szándékozó akarat eredménye pedig a falakon - lebegő, szinte anyagtalanított formában jelenik meg.
Lelkes A. Gergely (másokhoz hasonlóan) több műfajban is dolgozott a symposion ideje alatt. Akvarelljei, plain airban készített rajzai önmagukban is megállják a helyüket, de remek előtanulmányok a nagyobb méretben elkészített olajfestményeihez is. A csáfordi táj ihlette képek különbözősége remekül egészíti ki egymást a kiállítóterem falán. Kobaltzöld alaphangú -kicsit hidegebb - finoman absztrachált munkája lágy tónusaival, határozott és dinamikus kompozíciójával jól társul a fűtött vörösökben izzó,érzelmektől átitatott, líraibb töltetű munkájával.
Nagy Edit vizuális naplója azt gondolom nagyon szép ajándék a telep többi alkotójának is. Hiszen ittlétének – akár heideggeri értelmezésben is - személyes történetét meséli el rendkívül oldott, könnyed rajzaival. A történetbe izgalmas módon sűrűsödik a zalai táj megkapó atmoszférája, pillanatnyi benyomások az őt körülvevő dolgok, tárgyak világáról - emberarcú farakás, éjszakai beszélgetések alatt elkapott portrék a társakról. Őszinte, minden sallangtól mentes megfogalmazásban.
Kuti László munkáiban az utóbbi időben gyakran visszatérő elemként szerepel a kő hasadása. És ebben az értelemben nem is feltétlenül a hasadás nyomán keletkező heg, és nem is a rés ami egybefűzi és összeköti a kő két szeletét. A hasadás története, a történet megőrzése ami érdekes kihívás számára. Itt kiállított munkái közül az egyik erről a történetről szól, e köré a történet köré épít szobrot, és keres megfelelő formát . A Villa Negra alkotóinak amúgy is egyik fő erénye, hogy a tradíciókhoz visszatérve, a klasszikus szobrászi anyagokat vállalva keresnek új megközelítési módokat.
Nem tesz másképpen Lelkes Márk sem, aki az alkotótelep szervezőjeként amúgy is oroszlánrészt vállal a symposion működésének megteremtésében. Munkája letisztult , egyszerű formákra épít. Szimmetria, és asszimmetria, a kör mint tökéletes alapforma, középpontjából kimozdított súlypontok és lebegő finom, egyensúlyhelyzet jellemzik kiállított munkáját.

Nem könnyű közhelymentesen megfolgalmazni, hogy miért is van nagy szükség az ilyen és hasonló alkotótelepekre. De vállalva az aktuális közhelyek torlódását, most mégis megpróbálnám.
Fontos, mert független, megrendelői igényektől mentes, autonóm műalkotások jönnek létre.
Fontos mert ismerjük a főiskola, egyetem után űrt. A pálya újbóli nehézségeit.
Fontos, mert a szélesebb értelemben vett nagyközönség megismeri a képzőművészek számukra belterjesnek tűnő világát.
Fontos, mert a műtermek magányából kiszakadva, új inspirációk, megtermékenyítő élmények gazdagítják a hazatérőket.
És nem utolsósorban fontos, mert fontos a barátság...

Utókép

És a kiállítás.
Itt, most ezen a helyen.
A megnyitás utáni állapot.
A kiállítóterem csendjébe ágyazottan.
Nyugodt várakozással.
Hogy amikor majd távozunk.
Amikor majd bezárul az ajtó.
Amikor a terem csendje összesűrűsödik a műtárgyak csendjével.
Akkor lesz igazán megnyitva ez a kiállítás...

Elhangzott: a XII. Zalaszentgróti Szimpózium
Zárókiállításán 2013. július 13-án