Részletek Berci kutya* naplójából

-Márkó ma nagyon zizi, a nap is már régóta szépen süt. Váúúúú! Azt hiszem Zalaszentgrótra készülünk!

-Megjöttünk. Körbepisiltem a terepet. Minden a régi. Idén csak néhány új szagú, de kedves alak futott be a régi fültővakaró, fadarab… dobáló ürgék mellett.

-Elviselhetetlen a flexsivítás odafönt a faragószínben és a bundám máris tele van ezzel a nyavajás kőporral. Brrrr… Inkább bejöttem a festékszagos műterembe, de itt is csak tessék-lássék foglalkoznak velem. Azért valamelyik csak bezöldítette a hátsó fertályomat.

-Ma irtózatos a hőség. A bunkók nem engednek a medencébe, de ha majd már mindegyik matat valami fontosat, úgyis beszökök… félig…

-Nem tudom mi olyan érdekes, hogy ennyit kelljen makogniuk róla, de már 2 órája várom a vacsorát hiába.

-Ez a legjobb időszak – a piaszagot leszámítva – mert mindenki olyan jókedvű. Ilyenkor legszívesebben körbenyalnám az összes kezet. Mindig játszik velem valaki és még a bográcsot is kilefetyelhetem.

-Ma éjjel egyszerűen nem hagytak aludni. Az jó volt, hogy a hideg éjszakában állandóan raktak fát a tűzre, de hajnalig be nem állt a szájuk. Állandóan felébresztettek valami hangos vitatkozással.

-Csak a sok hülye legyet hajkurászom a farkammal, ezek meg azt hiszik, hogy nekik örülök. Ehhez képest persze többet is törődhetnének velem. Valahogy ma mindenki olyan kapkodva dolgozik. Az egyik például tegnap óta le sem állt. Kifaragott valami óriási halszerű cuccot. Nem ehető. Megszaglásztam.

-Jó hűvös a kőpadló itt bent. Ahova nézek, csak tisztaság, szobrok és képek, meg rengeteg láb. Azt hiszem a művekről beszél éppen valaki.  De csak nem hagy nyugodni ez a kőhal itt mellettem a földön. Lestoppolom magamnak. Psssss…

 

(*Berci kutya Lelkes Márk labrador kutyája. A Zalaszentgróti Szimpózium állandó résztvevője 10 éve.)

 

Miksa Bálint